17 Sion kinyújtja a kezét,de nincs vigasztalója.Az Úr rendelt elnyomókatmindenünnen Jákób ellen.Jeruzsálemre úgy tekintettek,mint egy tisztátalanra.
18 Igazságos az Úr,mert szembeszálltam parancsával.Halljátok meg mind, ti népek,és lássátok fájdalmamat:szüzeim és ifjaimfogságba mentek.
19 Hívtam azokat, akik szerettek,de ők cserbenhagytak.Papjaim és véneimelpusztultak a városban,amikor ennivalót keresgéltek,hogy föléledjenek.
20 Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok,belsőm háborog,vergődik bennem a szívem,mert nagyon engedetlen voltam.Ott kint a fegyver öli gyermekeimet,otthon a halál.
21 Hallották, hogy sóhajtozom,de nincs vigasztalóm.Minden ellenségem hallotta bajomat,és örvendezett, hogy így tettél,és elhoztad a napot, melyet kitűztél.Járjanak ők is úgy, mint én!
22 Jusson eléd minden gonoszságuk,és bánj velük úgy,ahogyan velem bántálsok vétkem miatt!Bizony, sokat sóhajtozom,és beteg a szívem!