6 Odalett Sion leányánakminden ékessége.Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok,amelyek nem találnak legelőt:erőtlenül menteküldözőik előtt.
7 Visszagondol Jeruzsálemnyomorúsága és hontalansága idejénarra, hogy milyen jó dolga voltaz elmúlt időkben.De népe ellenség kezébe esett,és nem volt segítője,csak nézték ellenségei,és nevettek romlásán.
8 Sokat vétkezett Jeruzsálem,beszennyezte magát.Volt tisztelői mind lenézik,mert látták gyalázatát.Ő maga is sóhajtozott,és elfordult.
9 Ruhája szegélye piszkos;nem gondolt a jövendőre.Szörnyű mélyre süllyedt,nincs vigasztalója.Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok,milyen fölfuvalkodott az ellenség!
10 Kinyújtotta kezét az ellenségSion minden drága kincsére.Látnia kellett, amint bementekszentélyébe azok a népek,akikről azt parancsoltad:Nem mehetnek be gyülekezetedbe!
11 Az egész nép sóhajtozik,kenyeret keresgélnek,odaadják értékeiketennivalóért, hogy föléledjenek.Nézd, Uram, és lásd meg,mennyire lenéznek minket!
12 Mindnyájan, akik erre jártok,nézzetek ide, és lássátok:Van-e oly fájdalom,mint az én fájdalmam,amelyet nekem okoztak,amellyel megszomorított az Úrizzó haragja napján?!