12 Azt mondják anyjuknak:Hol van kenyér és bor?Elalélnak, mint a sebesülteka város terein,kiadják lelküket anyjuk kebelén.
13 Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,Jeruzsálem leánya?Milyen példával vigasztaljalak meg,Sion szűz leánya?Romlásod nagy, mint a tenger,ki gyógyíthat meg?
14 Prófétáid hiábavaló látomásokkalámítottak téged!Nem leplezték le bűnödet,hogy fordítsanak sorsodon.Hanem hiábavaló látomásokkalvezettek félre téged.
15 Összecsapják kezüket miattad,akik arra járnak.Fölszisszennek, és fejüket csóváljákJeruzsálem leánya miatt.Erről a városról mondták,hogy szépsége tökéletes,az egész föld öröme!
16 Föltátotta rád a szájátminden ellenséged.Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,és ezt mondták: Elpusztítottuk!Erre a napra vártunk,megértük, megláttuk!
17 Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,valóra váltotta, amit megmondott,amit régóta elrendelt:rombolt, és nem kímélt,örömöt szerzett az ellenségnek,fölemelte támadóid szarvát.
18 Szívük az Úrhoz kiáltottSion leányának várfala miatt.Patakként áradjon könnyedéjjel-nappal!Ne csillapodj le,ne nyugodjon meg a szemed!