17 Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,valóra váltotta, amit megmondott,amit régóta elrendelt:rombolt, és nem kímélt,örömöt szerzett az ellenségnek,fölemelte támadóid szarvát.
18 Szívük az Úrhoz kiáltottSion leányának várfala miatt.Patakként áradjon könnyedéjjel-nappal!Ne csillapodj le,ne nyugodjon meg a szemed!
19 Kelj föl, jajgass az éjszakában,az őrködés kezdetén!Öntsd ki szívedet, mint a vizet,az Úr színe előtt!Emeld föl hozzá kezeidetgyermekeid életéért,akik elaléltak az éhségtőlminden utcasarkon.
20 Nézd, Uram, és lásd meg azt,akivel így bántál!Miért kell az asszonyoknak megenniükgyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket?Miért gyilkolják az Úr szentélyébena papot és a prófétát?
21 Az utcákon a földön feküszneka gyermekek és a vének.Szüzeim és ifjaimfegyvertől estek el.Gyilkoltál haragod napján,mészároltál kíméletlenül.
22 Mintha ünnepnap lett volna,összehívtad mindenünnen azokat,akiktől iszonyodtam.Nem tudott az Úr haragja napjánmegmenekülni, megszökni senki!Akiket dédelgettem és fölneveltem,azokkal ellenségem végzett.