35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
36 Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
37 Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38 Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?
39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.”
40 És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: „Van-e itt valami ennivalótok?”