1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
2 Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből.
3 Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára,
4 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására,
5 kövek vésésére és berakására, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére.
6 Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked:
7 a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való fedelet és a sátor egész fölszerelését,
8 az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt,
9 az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és az állványát
10 meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit,
11 a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszert a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked.
12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:
13 Mondd meg Izráel fiainak: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok, aki megszentellek titeket.
14 Tartsátok meg a szombatot, tartsátok azt szentnek! Aki megszentségteleníti azt, halállal lakoljon! Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon a napon.
15 Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Mindaz, aki valamilyen munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon!
16 Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül.
17 Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.
18 Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.