1 Jaj, de magára maradtaz egykor oly népes város!Olyanná lett, mint az özvegy.Nagy volt a népek között,úrnő a tartományok között,de kényszermunkássá lett!
2 Sírva sír az éjszakában,könny áztatja arcát.Senki sem vigasztaljaazok közül, akik szerették,barátai mind hűtlenné lettek,ellenségeivé váltak.
3 A nyomorúság és terhes szolgálat utánfogságba került Júda.Ott lakik a népek között,de nem talál magának nyugalmat:üldözői mind utolériknyomorúságában.
4 Gyászolnak a Sion útjai,nincs, aki ünnepekre járjon.Kapui mind elpusztultak,papjai sóhajtoznak.Szüzei szomorkodnak,ő maga csupa keserűség!
5 Elnyomói fölülkerekedtek,ellenségei jólétben élnek.Az Úr szomorította megsok vétke miatt.Gyermekei fogságba mentekelnyomóik előtt.
6 Odalett Sion leányánakminden ékessége.Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok,amelyek nem találnak legelőt:erőtlenül menekülteküldözőik előtt.
7 Visszagondol Jeruzsálemnyomorúsága és hontalansága idejénarra, hogy milyen jó dolga voltaz elmúlt időkben.De népét ellenség kerítette hatalmába,és nem volt segítője,csak nézték ellenségei,és nevettek romlásán.
8 Sokat vétkezett Jeruzsálem,beszennyezte magát.Korábbi tisztelői mind lenézik,mert látták gyalázatát.Ő maga is sóhajtozott,és elfordult.
9 Ruhája szegélye piszkos;nem gondolt a jövendőre.Szörnyű mélyre süllyedt,nincs vigasztalója.Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok,ellenségem pedig milyen fölfuvalkodott!
10 Rátette kezét az ellenségSion valamennyi kincsére.Végig kellett néznie, amint bementekszentélyébe azok a népek,akikről megparancsoltad,hogy nem tartozhatnak a te gyülekezetedhez!
11 Az egész nép sóhajtozik,kenyeret keresgélnek,odaadják értékeiket ennivalóért,hogy erőre kapjanak.Nézd, Uram, és lásd meg,mennyire lenéznek minket!
12 Mindnyájan, akik erre jártok,nézzetek ide, és lássátok:Van-e oly fájdalom,mint az én fájdalmam,amelyet nekem okoztak,amellyel megszomorított engem az Úrizzó haragjának napján?!
13 A magasból tüzet bocsátottcsontjaimba, és eltiport engem.Hálót terített a lábam elé,és a földre döntött.Elhagyottá tett,beteggé egész nap.
14 Vétkeim igáját hordozom,köteleit az ő keze fonta.Mióta felkerült nyakamra,megtört az erőm.Olyanok kezébe adott az Úr,akikkel nem tudok szembeszállni.
15 Félredobta mellőlem az Úrhőseimet mind.Gyűlést hívott össze ellenem,hogy összetörje ifjaimat;sajtóban taposta össze az ÚrJúda szűz leányát.
16 Ezek miatt sírok én,szemem könnybe lábadt,mert messze van vigasztalóm,aki erőt önthetne belém.Fiaim odalettek,oly erős volt az ellenség.
17 Sion kinyújtja a kezét,de nincs vigasztalója.Elnyomókat rendelt az ÚrJákób ellen körös-körül:tisztátalan lett közöttükJeruzsálem.
18 Igazságos velem az Úr,mert szembeszálltam parancsával.Halljátok meg mind, ti, népek,és lássátok fájdalmamat:szüzeim és ifjaimfogságba mentek.
19 Hívtam azokat, akik szerettek,de ők cserbenhagytak.Papjaim és véneimelpusztultak a városban,miközben ennivalót keresgéltek,hogy erőre kapjanak.
20 Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok!Háborog a bensőm,vergődik bennem a szívem,mert nagyon engedetlen voltam.Ott kint a fegyver öli gyermekeimet,otthon a halál.
21 Hallották, hogy sóhajtozom,de nem volt vigasztalóm.Minden ellenségem hallott a bajomról,és örvendezett, hogy így cselekedtél!Majd ha elhozod a napot, amelyet kitűztél,úgy fognak járni, ahogyan én!
22 Jusson eléd minden gonoszságuk,és bánj velük úgy,ahogyan velem bántálminden vétkem miatt!Bizony, sokat sóhajtozom,és beteg a szívem!