1 Jaj, de megfeketedett az arany,elváltozott a színarany!Szétszórták a drágaköveketminden utcasarkon!
2 Sionnak színaranyat érődrága fiait,jaj, csak cserépedénynek tekintették,fazekas keze munkájának!
3 Még a sakálok is odatartják emlőiketkölykeiknek, és szoptatják őket,de népem leányaioly kegyetlenek lettek,mint a struccok a pusztában.
4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadta szomjúság miatt,a gyermekek kenyeret kértek,de senki sem tört nekik.
5 Akik csemegéket szoktak enni,éhen pusztultak az utcákon,akiket bíborban neveltek,a szemétdombon turkáltak.
6 Nagyobb volt népem bűne,mint Sodoma vétke,amely egy pillanat alatt elpusztult,kezét sem mozdíthatta benne senki.
7 Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó,fehérebbek, mint a tej,testük pirosabb volt, mint a korall,mintha zafírból metszették volna őket.
8 Testük feketébb lett, mint a korom,nem ismerni rájuk az utcákon,bőrük a csontjukhoz tapadt,elszáradtak, mint a fa.
9 Jobban jártak azok,akiket fegyver ölt meg,mint akik éhen haltak;azok átdöfve múltak ki,ezek pedig azért,mert elfogyott a föld termése.
10 A gyöngéd lelkű asszonyoksaját kezükkelfőzték meg gyermekeiket,hogy legyen táplálékuknépem összeomlása idején.
11 Szabad folyást engedettharagjának az Úr,kiöntötte izzó haragját.Lángba borította a Siont,megemésztette még az alapját is.
12 Nem hitték a föld királyai,sem az egész világ lakói,hogy be tud hatolniaz ostromló ellenségJeruzsálem kapuin.
13 Prófétáinak vétkei miatt,papjainak bűnei miatt történt ez,akik igazak vérétontották benne.
14 Vakon botorkáltak az utcákon,vértől beszennyezve;érinteni sem lehetettaz öltözetüket.
15 Félre az útból, tisztátalan– kiáltoztak feléjük –,félre, félre az útból,meg ne érintsétek!Ha botladozva eljutottak isa népek közé, azok azt mondták:Nem maradhatnak itt tovább!
16 Maga az Úr szolgáltatta ki őket,nem tekint rájuk többé.A papok személyét nem tisztelték,a véneknek sem kegyelmeztek.
17 Már a szemünk is belefáradt,vártuk a segítséget, de hiába;őrhelyünkről lestük a népet,amely nem hozott szabadulást.
18 Minden lépésünket figyelték,az utcára se mertünk kilépni.Elközeledett a vég,letelt az időnk, eljött a vég!
19 Gyorsabbak voltak üldözőink,mint sasok az égen.A hegyeken hajszoltak bennünket,a pusztában leselkedtek ránk.
20 Az Úr fölkentje, éltető leheletünk,foglyul esett vermükben,pedig azt gondoltuk,hogy oltalma alattélhetünk a népek között.
21 Örülj, örvendezz, Edóm leánya,aki Úc földjén laksz!Hozzád is odakerül még a pohár,te is lerészegedsz,és pőrére vetkőzöl.
22 Véget ért büntetésed, Sion leánya,nem maradsz tovább a fogságban!De a te bűnödet, Edóm leánya,számon kéri az Úr,és leleplezi vétkeidet.