1 Jaj, de magára maradtaz egykor oly népes város!Olyanná lett, mint az özvegy.Nagy volt a népek között,úrnő a tartományok között,de kényszermunkássá lett!
2 Sírva sír az éjszakában,könny áztatja arcát.Senki sem vigasztaljaazok közül, akik szerették,barátai mind hűtlenné lettek,ellenségeivé váltak.
3 A nyomorúság és terhes szolgálat utánfogságba került Júda.Ott lakik a népek között,de nem talál magának nyugalmat:üldözői mind utolériknyomorúságában.
4 Gyászolnak a Sion útjai,nincs, aki ünnepekre járjon.Kapui mind elpusztultak,papjai sóhajtoznak.Szüzei szomorkodnak,ő maga csupa keserűség!
5 Elnyomói fölülkerekedtek,ellenségei jólétben élnek.Az Úr szomorította megsok vétke miatt.Gyermekei fogságba mentekelnyomóik előtt.
6 Odalett Sion leányánakminden ékessége.Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok,amelyek nem találnak legelőt:erőtlenül menekülteküldözőik előtt.
7 Visszagondol Jeruzsálemnyomorúsága és hontalansága idejénarra, hogy milyen jó dolga voltaz elmúlt időkben.De népét ellenség kerítette hatalmába,és nem volt segítője,csak nézték ellenségei,és nevettek romlásán.