6 Odalett Sion leányánakminden ékessége.Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok,amelyek nem találnak legelőt:erőtlenül menekülteküldözőik előtt.
7 Visszagondol Jeruzsálemnyomorúsága és hontalansága idejénarra, hogy milyen jó dolga voltaz elmúlt időkben.De népét ellenség kerítette hatalmába,és nem volt segítője,csak nézték ellenségei,és nevettek romlásán.
8 Sokat vétkezett Jeruzsálem,beszennyezte magát.Korábbi tisztelői mind lenézik,mert látták gyalázatát.Ő maga is sóhajtozott,és elfordult.
9 Ruhája szegélye piszkos;nem gondolt a jövendőre.Szörnyű mélyre süllyedt,nincs vigasztalója.Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok,ellenségem pedig milyen fölfuvalkodott!
10 Rátette kezét az ellenségSion valamennyi kincsére.Végig kellett néznie, amint bementekszentélyébe azok a népek,akikről megparancsoltad,hogy nem tartozhatnak a te gyülekezetedhez!
11 Az egész nép sóhajtozik,kenyeret keresgélnek,odaadják értékeiket ennivalóért,hogy erőre kapjanak.Nézd, Uram, és lásd meg,mennyire lenéznek minket!
12 Mindnyájan, akik erre jártok,nézzetek ide, és lássátok:Van-e oly fájdalom,mint az én fájdalmam,amelyet nekem okoztak,amellyel megszomorított engem az Úrizzó haragjának napján?!