12 Azt kérdik anyjuktól:Hol van kenyér, hol van bor?Elalélnak, mint a halálra sebzetteka város terein,kilehelik lelküket anyjuk kebelén.
13 Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,Jeruzsálem leánya?Kinek a példájával vigasztaljalak,Sion szűz leánya?Romlásod nagy, mint a tenger,ki gyógyíthatna meg?
14 Prófétáid hiábavaló látomásokkalámítottak téged!Nem leplezték le bűnödet,hogy fordítsanak sorsodon,hanem hiábavaló látomásokkalfélrevezettek téged.
15 Összecsapják kezüket miattad,akik arra járnak.Fölszisszennek, és fejüket csóváljákJeruzsálem leánya miatt:Erről a városról mondták,hogy szépsége tökéletes,és az egész föld öröme?
16 Föltátotta rád a szájátminden ellenséged.Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,és ezt mondták: Elpusztítottuk!Erre a napra vártunk,megértük, megláttuk!
17 Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,valóra váltotta, amit megmondott,amit régóta elrendelt:rombolt, és nem kímélt;örömöt szerzett ellenségeidnek,ő növelte meg támadód hatalmát.
18 Szívük az Úrhoz kiáltottSion leányának várfala miatt.Patakként áradjon a könnyedéjjel és nappal!Ne csillapodj,ne hagyj a szemednek nyugalmat!