1 Jaj azoknak,akik álnokságot és gaztetteketterveznek fekhelyükön,és kora reggel végrehajtják,mert van hozzá hatalmuk!
2 Megkívánják a mezőket, és elorozzák,a házakat is elveszik,kihasználják az embert és házát,őt magát és birtokát.
3 Azért ezt mondja az Úr:Most én tervezek rosszate nemzetség ellen,nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat,és nem járhattok majd kevélyen,mert gonosz idő lesz az!
4 Azon a napon példázatot költenekés siratóéneket mondanak rólatok,amely így szól: Végünk van,el kell vesznünk!Népem öröksége gazdát cserél!Jaj, elveszik tőlünk,és bitorlók közt osztják szét mezeinket!
5 Ezért nem lesz senki,aki földet mérjen sorsolássalaz Úr gyülekezetében.
6 Ne prédikáljatok – prédikálják ők –,ne prédikáljatok ilyeneket!Nem érhet minket ilyen szégyen!
7 Szabad-e ilyet mondaniJákób házáról?Talán elfogyott az Úr türelme?Ilyeneket tenne velünk?Az ő igéi javára válnak annak,aki becsületesen él!
8 Ti ellenségként támadtok népemre,letépitek a ruhát, a köntösta gyanútlan járókelőkről,akik kerülik a háborúskodást.
9 Népem asszonyait kiűzitekkényelmes otthonukból,gyermekeiktől elveszitekékes országomat örökre.
10 Keljetek föl, menjetek innen,mert nincs itt hely a számotokra!Elpusztultok a tisztátalanság miatt,a megsemmisítő pusztulás miatt!
11 Ha egy szélhámos és csalóígy hazudozna:Borról és italról prédikálok– az lenne csak prófétájaennek a népnek!
12 Összeszedem az egész Jákóbot,összegyűjtöm Izráel maradékát.Összeterelem őket,mint juhokat a karámba,mint nyájat az akolba,tömegestül lesznek ott emberek.
13 Előttük megy, aki utat tör,áttörnek, átmennek a kapun,és kivonulnak.Előttük megy át királyuk,élükön maga az Úr.