1 Gondolj Teremtődre ifjúságod idején,míg el nem jönnek a rossz napok,és el nem érkeznek azok az évek,melyekről ezt mondod:nem szeretem őket!
2 míg el nem sötétedik a nap világameg a hold és a csillagok,és újra felhők nem érkeznek az eső után.
3 Akkor reszketni fognak a ház őrei,támolyognak az erős férfiak;megállnak az őrlő lányok,mert kevesen vannak,és elhomályosulnak az ablakon kinézők.
4 Bezárulnak az utcára nyíló ajtók,elcsendesül a malom zúgása.Fölkelnek a madárszóra is,és elhalkul minden énekszó.
5 Még egy kis emelkedőtől is félnek,és ijedeznek az úton.A mandulafa kivirágzik,a sáska nehezen vonszolja magát,és mit sem ér a fűszer,mert elmegy az ember örök otthonába,és az utcán körös-körül siratók járnak.
6 Végül elszakad az ezüstkötél,összetörik az aranypohár,a korsó eltörik a forrásnál,és a kerék belezuhan a kútba.
7 A por visszatér a földbe,olyan lesz, mint volt,a lélek pedig visszatér Istenhez,aki adta.
8 Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!
9 Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett.
10 Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat.
11 A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók.
12 Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet.
13 Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!
14 Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.