17 hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált:
18 „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek.
19 Nem szít viszályt, és nem lármáz, senki sem hallja hangját az utcákon.
20 Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet.
21 És az ő nevében reménykednek majd a népek.”
22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.
23 És az egész sokaság megdöbbenve kérdezte: Csak nem ő a Dávid Fia?