17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.