1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5 Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12 Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17 Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.