1 Jób pedig felele, és monda:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?