1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
7 Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
8 Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
9 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
11 Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
17 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
19 Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!