1 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
3 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
5 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.