31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!