25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.