8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9 A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé.
10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;