1 De az Úr ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el, menjenek előlem!
2 Ha pedig megkérdezik tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól az Úr:Aki halálra méltó, a halálba,aki fegyverre méltó, a fegyver elé,aki éhínségre méltó, az éhínségbe,és aki fogságra méltó, a fogságba!
3 Mert négyfélével büntetem meg őket – így szól az Úr: fegyverrel, amely gyilkolja, kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld vadállataival, amelyek fölfalják és pusztítják őket.
4 Iszonyatossá teszem őket a föld minden országa előtt amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya művelt Jeruzsálemben.
5 Ugyan, ki könyörülrajtad, Jeruzsálem,és ki szánakozik rajtad?Ki tér be hozzád,hogy megkérdezze, jól vagy-e?
6 Te dobtál el engem– így szól az Úr –,hátat fordítottál nekem.Ezért kinyújtom kezemetés elpusztítalak,belefáradtam a szánakozásba.
7 Szélnek szórom őket szórólapáttalaz ország városaiban,gyermektelenné teszem,elpusztítom népem,mert nem tértek meg útjaikról.