1 Bárcsak lenne a pusztábanegy kunyhóm az út mentén!Elhagynám népemet, elmennék tőle,mert mindenki házasságtörő,hűtlen társaság!
2 Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj,hazugsággal és nem igazsággalhatalmaskodnak az országban!Egyik gonoszságot a másik után követik el,de engem nem ismernek– így szól az Úr.
3 Mindenki őrizkedjék felebarátjától,ne bízzatok a testvérben sem!Hiszen még a testvér ismind meg akar csalni,rágalmakat terjesztmég a felebarát is.
4 Becsapják egymást az emberek,nem mondanak igazat.Hazug beszéddel koptatják nyelvüket,belefáradnak a romlottságba.
5 Lakóhelyed álnokság tanyája;az álnokság miatttudni sem akarnak rólam– így szól az Úr.
6 Ezért így szól a Seregek Ura:Megolvasztom, megvizsgálom őket,mi mást tehetnék népemmel?
7 Gyilkos nyíl a nyelvük,szájuk álnok módon beszél,békésen beszélnek egymással,de magukban cselt szőnek.
8 Ne toroljam meg ezeket– így szól az Úr –és ne álljak bosszútaz ilyen népen?
9 Zokogva siratom a hegyeket,gyászolom a puszta legelőit,mert kiégtek, ember sem jár arra,és nem hallik a nyájak bégetése.Az ég madarai és az állatok iselbujdostak, elköltöztek.
10 Jeruzsálemet kőhalommá teszem,sakálok tanyájává,Júda városait pediglakatlan pusztává teszem.
11 Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az Úr szája kijelentett neki:Miért vész el az ország?Miért ég ki, mint a puszta,ahol senki sem jár?
12 Megmondta az Úr: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek,
13 hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket,
14 azért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg.
15 Szétszórom őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket!
16 Ezt mondja a Seregek Ura:Gondoskodjatok siratóasszonyokról,hívjátok őket, hogy jöjjenek!Üzenjetek a siratáshoz értőknek,jöjjenek ide!
17 Sietve kezdjenek siratni minket;a mi szemünk is lábadjon könnybe,a mi szemünkből is omoljanak a könnyek!
18 Mert siratóének hangzik a Sionról:Jaj, hogy elpusztultunk,de nagy szégyen ért bennünket!El kellett hagynunk ezt a földet,feldúlták lakóhelyünket!
19 Hallgassatok, asszonyok,az Úr szavára,hogy felfogja fületek, amit ő mond!Tanítsátok lányaitokat siratóénekre,egyik asszony a másikat e gyászénekre:
20 Belépett ablakainkon a halál,bejött palotáinkba,kiirtotta a gyermekeket az utcáról,az ifjakat a terekről!
21 Beszélj! – így szól az Úr:Úgy hever ott az emberek hullája,mint a trágya a mezőnés mint kéve az arató mögött,de nem hordja össze senki.
22 Ezt mondja az Úr:Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs,ne dicsekedjék erejével az erős,ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag!
23 Aki dicsekedni akar,azzal dicsekedjék,hogy érti és tudja rólam,hogy én vagyok az Úr,aki szeretetet, jogot és igazságotteremtek a földön,mert ezekben telik kedvem– így szól az Úr!
24 Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent:
25 Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik körülnyírt hajúak és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek, Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű.