17 Reménykedhetsz a jövőben– így szól az Úr –,mert visszatérnek fiaid hazájukba.
18 Jól hallom Efraim kesergését:Megvertél, mint egy tanulatlan borjút,és én elszenvedtem a verést.Téríts meg engem, hogy megtérjek,mert te vagy, Uram, az én Istenem!
19 Mikor elfordultam tőled,megbántam azt,belátva bűnömet a mellemet vertem,szégyenkeztem, pironkodtam,mert viselnem kellettifjúságom gyalázatát.
20 Hát nem drága fiam-e Efraim,és nem kedves gyermekem-e?Valahányszor megfenyegetem,mégis mindig törődöm vele.A bensőm remeg érte,irgalmaznom kell neki– így szól az Úr.
21 Állíts magadnak jelzőoszlopokat,rakj le útjelzőket,ügyelj az országútra,az útra, amelyen elmentél!Térj vissza, Izráel szüze,térj vissza városaidba!
22 Meddig tétovázol még,te szófogadatlan leány?Mert valami újat teremtaz Úr a földön:a nő jár a férfi után!
23 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még mondani ezt az igét Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!