1 Bárcsak lenne a pusztábanegy kunyhóm az út mentén!Elhagynám népemet, elmennék tőle,mert mindenki házasságtörő,hűtlen társaság!
2 Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj,hazugsággal és nem igazsággalhatalmaskodnak az országban!Egyik gonoszságot a másik után követik el,de engem nem ismernek– így szól az Úr.
3 Mindenki őrizkedjék felebarátjától,ne bízzatok a testvérben sem!Hiszen még a testvér ismind meg akar csalni,rágalmakat terjesztmég a felebarát is.
4 Becsapják egymást az emberek,nem mondanak igazat.Hazug beszéddel koptatják nyelvüket,belefáradnak a romlottságba.
5 Lakóhelyed álnokság tanyája;az álnokság miatttudni sem akarnak rólam– így szól az Úr.
6 Ezért így szól a Seregek Ura:Megolvasztom, megvizsgálom őket,mi mást tehetnék népemmel?
7 Gyilkos nyíl a nyelvük,szájuk álnok módon beszél,békésen beszélnek egymással,de magukban cselt szőnek.