1 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. Mert Mózes egy etióp asszonyt vett feleségül.
2 Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta.
3 Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.
4 Az Úr akkor rögtön ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman.
5 Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek.
6 Az Úr ezt mondta:Halljátok meg beszédemet:Ha van az Úrnak prófétája köztetek,azzal látomásban ismertetem meg magam,álomban beszélek hozzá.
7 De nem ilyen Mózes, a szolgám!Őrá az egész házam van bízva!
8 Szemtől szemben beszélek vele,világosan, nem rejtélyesen,az Úr alakját is megpillanthatja.Hogy mertetek hát szolgám,Mózes ellen beszélni?!
9 Az Úr haragra gerjedt ellenük, és eltávozott.
10 Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.
11 Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, amelyet esztelenül elkövettünk!
12 Ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek a teste félig már oszlásnak indult!
13 Ekkor Mózes így kiáltott az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!
14 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza!
15 Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.
16 Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.