1 Akkor ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.
2 Bálák megtette, amit Bálám mondott. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron bikát meg kost áldozott.
3 Majd ezt mondta Bálám Báláknak: Állj oda az égőáldozatod mellé, én pedig elmegyek. Talán találkozhatom az Úrral, és amit majd láttat velem, azt elmondom neked. És fölment egy kopár hegytetőre.
4 Isten találkozott Bálámmal, aki ezt mondta neki: Hét oltárt állítottam fel, és bikát meg kost áldoztam mindegyik oltáron.
5 Az Úr pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj.
6 Amikor visszatért hozzá, ő még ott állt az égőáldozata mellett, Móáb valamennyi vezető emberével együtt.
7 Bálám példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:Arámból hozatott ide Bálák,Kelet hegyeiről Móáb királya:Jöjj, átkozd meg a kedvemért Jákóbot,jöjj, és verd meg rontással Izráelt!
8 Megátkozhatom-e, akit az Isten meg nem átkoz?Rontást hozhatok-e arra, akire az Úr nem bocsátott rontást?
9 Jól látom őt a sziklacsúcsról,szemlélem a halmokról.E nép egyedül fog lakni,nem számítja magát a nemzetek közé.
10 Ki számolhatja meg Jákóbot– hiszen annyian vannak, mint a porszemek –és Izráelnek csak a negyedét is?Bár úgy halnék meg, mint az igazak,és úgy érne véget az életem, akár az övék!
11 Bálák akkor ezt mondta Bálámnak: Mit tettél velem?! Elhoztalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig megáldottad őket!
12 De ő azt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az Úr indított.
13 Akkor ezt mondta neki Bálák: Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet. De csak a szélét láthatod, az egészet nem látod. Onnan verd meg őket rontással a kedvemért!
14 Magával vitte a Cófim mezejére, a Piszgá csúcsára. Épített ott hét oltárt, és mindegyik oltáron bikát és kost áldozott.
15 Ezután Bálám azt mondta Báláknak: Állj ide az égőáldozatod mellé, én pedig amott szeretnék találkozni Istennel.
16 Az Úr találkozott Bálámmal, szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj.
17 Amikor visszament hozzá, ő még ott állt az égőáldozata mellett Móáb vezető embereivel együtt. Bálák ezt kérdezte tőle: Mit mondott az Úr?
18 Ő pedig példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:Kelj fel, Bálák, és figyelj,hallgass most rám, Cippór fia!
19 Nem ember az Isten, hogy hazudnék,nem embernek fia, hogy bármit megbánna.Mond-e olyat, amit meg ne tenne,ígér-e olyat, amit nem teljesít?
20 Áldásra kaptam parancsot,s ha ő áld, meg nem másíthatom.
21 Nem látnak bajt Jákóbban,nem látnak nyomorúságot Izráelben.Vele van Istene, az Úr,királynak szóló ujjongás hangzik benne.
22 Isten hozta ki őket Egyiptomból,olyan az ereje, mint a bivaly szarva.
23 Nem fog a varázslás Jákóbon,sem az igézet Izráelen.Idejében megmondják Jákóbnak,Izráelnek, hogy mit tesz az Isten.
24 Mint nőstény oroszlán kel föl ez a nép,s mint hím oroszlán emelkedik föl;nem fekszik le újra, míg prédát nem eszik,és fegyvertől hullottak vérét nem issza.
25 Akkor Bálák ezt mondta Bálámnak: Ha már nem tudod megrontani, legalább ne áldd meg!
26 De Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már neked, hogy csak azt fogom tenni, amit meghagy az Úr!
27 Akkor Bálák ezt mondta Bálámnak: Jöjj, elviszlek egy másik helyre! Talán jónak látja Isten, hogy onnan rontsd meg Izráelt a kedvemért.
28 És magával vitte Bálák Bálámot a Peór csúcsára, amely a síkságra néz.
29 Akkor ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.
30 Bálák megtette, amit Bálám mondott, azután mindegyik oltáron bikát meg kost áldozott.