1 Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az Úrnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát,
2 és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke,
3 példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:Így szól Bálám, Beór fia,így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme,
4 így szól, aki hallja Isten mondásait,aki látja a Mindenhatótól kapott látomást,leborulva, de nyitott szemekkel:
5 Mily szépek a sátraid, Jákób,a hajlékaid, ó, Izráel!
6 Mint hosszan elnyúló völgyek,mint folyó mentén a kertek,mint az Úr ültette aloék,mint víz mentén a cédrusok.
7 Kicsordul a víz kútjai vödréből,vetése vízben bővelkedik.Királya hatalmasabb Agágnál,és királyi hatalma fölemelkedik.