1 Így szólt az Úr igéje hozzám a kilencedik évben, a tizedik hónap tizedikén:
2 Emberfia! Írd föl magadnak ezt a nevezetes napot, éppen a mai napot: Babilónia királya éppen a mai napon indított támadást Jeruzsálem ellen.
3 Mondj példázatot az engedetlen népről, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr:Tedd föl a fazekat, tedd föl,vizet is tölts belé!
4 Rakj bele húsdarabokat,csupa jó darabot,combot és lapockát,a legjava csontokkal rakd tele!
5 A nyáj legjavából vedd azt,és rakj alá körben fát!Főzd a húsdarabokat,míg csak meg nem főneka csontok is benne!
6 Ezzel azt mondja az én Uram, az Úr:Jaj a vérontó városnak,e rozsdás fazéknak,mert a rozsdája nem megy le róla!Szedd ki belőle a darabokat sorra,válogatás nélkül!
7 Mert ott van benne a vér,melyet a csupasz kőre ontott,nem a földre öntötte,hogy a por betakarhatná,
8 így keltett haragot,így indított bosszúra.Én is kiontom a vérét a csupasz kőre,hogy ne lehessen betakarni!
9 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr:Jaj a vérontó városnak!Én is nagy máglyát rakatok:
10 hozzatok sok fát,gyújtsatok nagy tüzet,főzzétek puhára a húst,hadd főjön szét teljesen,égjenek oda a csontok!
11 Hagyjátok üresen állni a parázson,hadd tüzesedjék át,legyen izzó a rézfazék,hogy megolvadjon benne a tisztátalanság,leégjen róla a rozsda!
12 Kimerítő volt a fáradozás,mégsem ment le róla a sok rozsda,a tűzben is rajta maradt a rozsda!
13 Fajtalan tisztátalanságodbólmeg akartalak ugyan tisztogatni,de te nem tisztultál meg.Hát ne is tisztulj meg tisztátalanságodtól,amíg ki nem töltöm rajtad haragomat!
14 Én, az Úr, megmondtam,be is teljesedik, mert véghezviszem!Nem engedek, nem szánakozom,és nem könyörülök!Ahogyan éltél, és amiket tettél,aszerint ítéllek el!– így szól az én Uram, az Úr.
15 Így szólt hozzám az Úr igéje:
16 Emberfia! Én most hirtelen halállal elveszem tőled azt, aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd!
17 Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a fejdíszedet, és kösd a lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a gyászolók kenyerét!
18 Elmondtam ezt reggel a népnek; estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott parancs szerint cselekedtem.
19 Ekkor a nép ezt mondta nekem: Magyarázd meg nekünk, hogy mit jelent számunkra az, amit előttünk csinálsz!
20 Ezt feleltem nekik: Így szólt hozzám az Úr igéje:
21 Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Én most meggyalázom szentélyemet, erősségeteket, melyre büszkék vagytok, amely nektek kedves, amely után vágyódtok; fiaitok és leányaitok pedig, akiket ott hagytatok, fegyvertől esnek el.
22 Azt fogjátok csinálni, amit én csináltam: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét.
23 Fejdísz lesz a fejeteken, saru a lábatokon; nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt, és csak sóhajtoztok egymás között.
24 Ezékiel pedig intő jel lesz a számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok majd ti is. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok az Úr!
25 Hozzád pedig, emberfia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket, ékességüket, amelynek örülnek, amely kedves nekik, és amely után vágyódnak, meg a fiaikat és leányaikat,
26 azon a napon egy menekült jön hozzád, hogy hírt hozzon neked.
27 Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz a menekülttel, és többé nem kell hallgatnod. Intő jel leszel számukra, és majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!