1 A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje:
2 Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről:Nagyságban ki volna hozzád fogható?
3 Nézd, Asszíria olyan volt,mint egy libánoni cédrus:szépek voltak ágai, árnyas a lombja,magasra nőtt,teteje a felhőket érte.
4 Víz növelte nagyra,a mélység vizei tették magassá.Folyóikat az ő tövéhezárasztották mindenfelől,csak patakokat bocsátottaka mező többi fájához.
5 Ezért lett magasabb növésű,mint a mező többi fája:sok ága nőtt,és hosszú hajtásai letteka sok víztől, amely feléje áradt.
6 Ágain fészket rakottminden égi madár,hajtásai alatt fialta mező minden vadja,és árnyékában lakott mindenféle nép.
7 Szép volt nagyságával,hosszan kinyúló ágaival,mert gyökerei sok vizet kaptak.
8 Nem volt hozzá fogható cédrusaz Isten kertjében,a ciprusoknak sem voltakhozzá hasonló ágai,és a platánoknak sem voltakolyan hajtásai, mint neki:Isten kertjében egy fa sem voltszépségben hozzá hasonló.
9 Széppé tettem őt lombos ágaival,irigykedett is rá Éden minden fájaaz Isten kertjében.
10 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr:Mivel magasra nőtt,és teteje a felhőket érte,felfuvalkodott magassága miatt,
11 a népek urának kezébe adtam:tegyen vele azt, amit akar.Bűne miatt taszítottam el.
12 Kivágták az idegenek,ledöntötték a legkegyetlenebb népek.A hegyekre és a völgyekbehullottak lombos ágai,hajtásai összetörtekaz ország patakmedreiben.Árnyékából elvonulta föld összes népe, és magára hagyta.
13 Ledőlt törzsére rátelepedettminden égi madár,hajtásain ott tanyázottminden mezei vad.
14 Azért ne nőjön túl magasraa víz mellett egy fa sem,ne nyújtsa fel tetejéta felhők közé!Ne bizakodjék el nagyságábansenki, ha a víz táplálja,mert mindenki halálra jut,a föld mélyébeazokkal az emberekkel,akik leszálltak a sírba.
15 Így szól az én Uram, az Úr: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és visszatartottam a víztömegeket. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, miatta a mező fái is mind elepedtek.
16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba roskadókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált.
17 Mert ezek is leszálltak vele a holtak hazájába a fegyverrel megöltekhez azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.
18 Dicsőségben és nagyságban Éden fái között ki volna hozzád fogható? De majd Éden fáival együtt le kell szállnod a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár majd a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én Uram, az Úr.