17 Siratóénekbe kezdenek, és ezt mondják majd rólad:Jaj, de elpusztultál,te dicsőített város,amely a tenger közepén lakott!A tenger volt az erőssége,neki és lakóinak,rettegésben tartottakminden környékükön lakót!
18 Most, amikor elbuktál,remegés tör a szigetekre,megrémülnek a tenger szigetei,hogy ilyen véged lett.
19 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek az elhagyatottá lett városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek,
20 akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén.
21 Rettenetes véget hozok rád, többé nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az Úr.