32 A törvénytanító így válaszolt: „Jól mondtad, Mester, hogy Isten az egyetlen ÚR. Valóban nincs más rajta kívül.
33 És minden felajánlásnál és áldozatnál fontosabb, hogy az URat, Istenünket egész szívünkkel és gondolkodásunkkal és minden erőnkkel szeressük, és az is, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint saját magunkat.”
34 Jézus látta, hogy milyen bölcsen válaszolt, és ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten Királyságától.” Ezután senki sem mert több kérdést feltenni Jézusnak.
35 Amikor Jézus a Templom területén tanított, megkérdezte: „Hogyan mondhatják a törvénytanítók, hogy a Krisztus Dávid fia?
36 Hiszen maga Dávid mondta a Szent Szellem által:»Így szólt az ÚR az én Uramhoz:Ülj a jobb oldalamra,amíg ellenségeidethatalmad alá kényszerítem!« Zsolt 110:1
37 Ha tehát Dávid Urának nevezi Krisztust, akkor hogyan lehet Krisztus Dávid fia?” A nagy sokaság örömmel hallgatta Jézust.
38 Tanítás közben Jézus ezt mondta: „Legyetek elővigyázatosak a törvénytanítókkal! Szeretnek előkelő ruhában járni, és szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán.