1 Jézus ezután ismét a tó partján tanított. Mivel nagyon sok ember gyűlt össze körülötte, beszállt egy halászbárkába, ott leült, az emberek pedig a parton álltak.
2 Jelképes történetek segítségével tanította az embereket sok igazságra. Ezt mondta:
3 „Figyeljetek rám! Egyszer egy földműves kiment a szántóföldjére vetni.
4 Ahogyan szórta a vetőmagot, néhány mag a keményre taposott ösvényre esett. Az odarepülő madarak ezeket mind megették.
5 Voltak olyan magok is, amelyek köves talajra hullottak, ahol sekély volt a termőföld. Ezek gyorsan kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben.
6 Amikor felkelt a nap, megperzselte a növényeket, és mivel nem volt mélyen a gyökerük, teljesen elszáradtak.
7 Más magok tüskés gyomok közé hullottak. Felnőve a gyomok elnyomták a jó növényeket, így azok is elpusztultak, és nem hoztak termést.
8 A magok egy része azonban jó földbe esett, felnőtt és termést hozott. Az egyik harmincszor, a másik hatvanszor, ismét másik százszor annyit termett, mint amennyit a gazda vetett.”
9 Ezután pedig ezt mondta: „Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”
10 Amikor a tömeg elment, a tizenkét apostol és a többi tanítvány megkérdezte Jézust a jelképes történetekkel kapcsolatban.
11 Így válaszolt nekik: „Ti megérthetitek az Isten Királyságának titkos igazságait. De másoknak mindent csak jelképes történetekben mondok el, hogy
12 »nézzenek, de ne lássák,hallják, de ne értsék meg,hogy ne forduljanak Istenhez,és bűneikre ne nyerjenek bocsánatot!«” Ézs 6:9-10
13 Azután ezt kérdezte: „Nem értitek ezt a történetet? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?!
14 A földműves olyan emberhez hasonlít, aki Isten üzenetét veti.
15 Az ösvényre hullott magok esete azokra az emberekre hasonlít, akik meghallják ugyan Isten üzenetét, de a Sátán azonnal kilopja belőlük.
16 A köves földbe vetett magok esete azokra hasonlít, akik hallják Isten üzenetét, és nagy örömmel azonnal be is fogadják.
17 De az nem hatol mélyen beléjük, vagyis a mag nem tud erősen a földbe gyökerezni. Ezért csak rövid ideig él bennük. Amikor baj és üldözés éri őket Isten üzenete miatt, hamar elfogy a hitük.
18 A tüskés gyomok közé hullott magok esete megint másféle embereket jelképez. Ezek meghallják és befogadják ugyan Isten üzenetét, vagyis a magot.
19 De az mégsem nő fel, és nem hoz termést, mert az élet gondjai, a gazdagság csábítása, vagy más dolgok utáni szenvedélyes vágyakozás elfojtja bennük Isten üzenetét.
20 A jó földbe vetett magok esete azokat jelképezi, akik Isten üzenetét hallják és befogadják, az felnő bennük, és termést is hoz: az egyik harmincszorost, a másik hatvanszorost, a harmadik százszorost.”
21 Ezután megkérdezte őket: „Azért gyújtják meg az olajmécsest, hogy egy kosár, vagy az ágy alá tegyék? Nem! A mécsest a mécstartóra kell helyezni!
22 Mert minden rejtett dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik.
23 Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”
24 Ezt is mondta nekik: „Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal fognak nektek is mérni. Sőt, még ráadást is kaptok.
25 Akinek ugyanis már van, az később még többet fog kapni. Akinek viszont nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
26 Ezt is mondta: „Isten Királysága hasonlít ehhez: a földműves kimegy a földjére gabonát vetni.
27 A mag kicsírázik és kihajt, a növény pedig éjjel-nappal növekszik, akár alszik a gazda, akár ébren van. A gazda maga sem tudja, hogyan növekszik a vetés.
28 Igen, a növények minden segítség nélkül maguktól nőnek: először szárat növesztenek, azután kalászt hoznak, végül szemeket nevelnek a kalászban.
29 Amikor a szemek beérnek, a gazda azonnal learatja a gabonát, mert elérkezett az aratás ideje.”
30 Jézus ezt mondta: „Mihez hasonlítsam Isten Királyságát? Milyen jelképes történettel magyarázzam?
31 Isten Királysága olyan, mint egy mustármag. Amikor elvetik, ez a mag minden más magnál kisebb,
32 de mikor felnő, minden kerti növénynél nagyobb lesz. Olyan nagy ágakat növeszt, hogy az égi madarak is fészket rakhatnak az árnyékában.”
33 Még sok ehhez hasonló történettel tanította az embereknek Isten üzenetét. Annyit mondott nekik, amennyit meg tudtak érteni.
34 Mindig jelképes történeteket használt, ha tanította őket, de mikor egyedül maradt a tanítványaival, nekik mindent meg is magyarázott.
35 Ugyanazon a napon estefelé ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk át a tó túlsó partjára!”
36 Otthagyták tehát az embereket, és elindultak azzal a bárkával, amelyben Jézus addig tanított. Más bárkák is követték őt.
37 Hirtelen erős szélvihar csapott le a tóra. A nagy hullámok átcsaptak a bárka oldalán, hogy az már kezdett megtelni.
38 Eközben Jézus a bárka hátsó részén aludt egy párnán. A tanítványok így keltették fel: „Mester, nem törődsz vele, hogy elsüllyedünk?!”
39 Ekkor Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és a vízre: „Csend legyen! Hallgass el!” Ekkor elállt a szél, és nagy csend lett.
40 Majd azt mondta nekik: „Miért féltek? Hogy lehet az, hogy nincs hitetek?!”
41 A tanítványokat nagy félelem fogta el, és ezt kérdezgették egymástól: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”