33 De Pétert, Jakabot és Jánost magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett.
34 Ezt mondta nekik: „Olyan szomorú a lelkem, hogy ez a szomorúság majdnem megöl. Maradjatok itt, de ne aludjatok el!”
35 Ezután kissé előrement. Arccal a földre borult, és azért imádkozott, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie azt a nehéz időt.
36 Így imádkozott: „Abba, Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, vidd el tőlem ezt a poharat! De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”
37 Ezután visszament a tanítványokhoz, de azok közben elaludtak. Péternek ezt mondta: „Simon, te alszol?! Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni?
38 Maradjatok ébren, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert szellemetek azt akarja tenni, ami jó, de a testetek gyenge.”
39 Ezután Jézus megint elment, és ugyanúgy imádkozott, mint korábban.