1 A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja.
2 Jézust is meghívták az ő tanítványaival együtt a menyegzőre.
3 Mikor elfogyott a bor, Jézus anyja ezt mondta neki: „Nincs boruk.“
4 Jézus ezt mondta neki: „Mi közöm nekem hozzád, ó, asszony? Nem jött még el az én órám.“
5 Az anyja a szolgáknak ezt mondta: „Bármit mond néktek, tegyétek meg.“
6 Volt pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egyenként két-három métréta fért.
7 Jézus ezt mondta nekik: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.“ És megtöltötték azokat színültig.
8 Azután mondta nekik: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.“ És vittek.
9 Amint pedig megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, nem tudta, honnan van (de a szolgák tudták, akik a vizet merítették), szólította a násznagy a vőlegényt,
10 és mondta neki: „Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.“
11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, megmutatta az ő dicsőségét, és hittek benne a tanítványai.
12 Azután lement Kapernaumba, anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
13 Közel volt a zsidók húsvétja, felment Jézus Jeruzsálembe.
14 Ott találta a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ott ültek.
15 Ekkor kötélből ostort csinálva, kiűzte mindnyájukat a templomból, az ökröket is a juhokat is, és a pénzváltók pénzét kiöntötte, az asztalokat pedig feldöntötte,
16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: „Hordjátok el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.“
17 Tanítványai pedig emlékeztek, hogy meg van írva: „A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.“
18 A zsidók ezt felelték és mondták neki: „Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?“
19 Jézus ezt felelte és mondta nekik: „Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.“
20 A zsidók erre ezt mondták: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?“
21 Ő pedig az ő testének templomáról szólt.
22 Mikor pedig feltámadt a halálból, emlékeztek a tanítványai, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
23 Amikor pedig Jeruzsálemben volt húsvétkor az ünnepen, sokan hittek az ő nevében, látva azokat a jeleket, amelyeket cselekedett.
24 Jézus azonban nem bízta magát reájuk, mert ismerte mindnyájukat,
25 és nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről, mert magától is tudta, mi lakik az emberben.