1 Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere.
2 Eljött Jézushoz éjjel, és mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nem az Isten van vele.“
3 Jézus így felelt, és mondta neki: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.“
4 Nikodémus ezt mondta neki: „Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe, és megszülethetik-e ismét?“
5 Jézus így felelt: „Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6 Ami testtől született, test az, és a mi Lélektől született, lélek az.
7 Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükséges néktek újonnan születnetek.
8 A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.“
9 Nikodémus így felelt neki: „Hogyan lehetnek ezek?“
10 Jézus így felelt: „Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11 Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.
12 Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, mi módon hisztek, ha a mennyeiekről szólok nektek?
13 Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia, aki a mennyben van.
14 Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie,
15 hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17 Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartsa a világot általa.
18 Aki hisz őbenne, el nem kárhozik, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19 A kárhoztatás pedig az, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak.
20 Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedeteit fel ne fedjék.
21 Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.“
22 Ezután elment Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére, ott időzött velük, és keresztelt.
23 János pedig szintén keresztelt Ainonban, Szálimhoz közel, mert ott sok volt a víz. És odajárultak és megkeresztelkedtek,
24 mert Jánost még nem vetették tömlöcbe.
25 Vetekedés támadt azért János tanítványai és a júdeaiak között a mosakodás miatt.
26 Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester! Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és hozzá megy mindenki.“
27 János így felelt: „Az ember semmit sem vehet, csak ha a mennyből adatott neki.
28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem őelőtte küldettem el.
29 Akinek jegyese van, vőlegény az, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömöm immár betelt.
30 Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.
31 Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az, és földieket szól, aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.
32 És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.
33 Aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
35 Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.
36 Aki hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.“