1 És amint eltávozott, látott egy embert, aki születésétől fogva vak volt.
2 És kérdezték őt a tanítványai, ezt mondva: „Mester, ki vétkezett, ez vagy ennek szülei, hogy vakon született?“
3 Jézus így felelt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
4 Nekem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.
5 Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.“
6 Ezeket mondva, a földre köpött, és a nyálából sarat csinált, és rákente a sarat a vak szemeire,
7 és mondta neki: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában“ -- ami azt jelenti: küldött. Elment tehát és megmosakodott, és mire megjött, látott.