5 Pétert tehát börtönben tartották, de a gyülekezet állandóan imádkozott érte Istenhez.
6 Azon az éjszakán Péter a börtönben aludt két katona között. Két lánccal volt megkötözve. A börtön kapui előtt is katonák őrködtek. Heródes másnap reggel akart Péter felett ítélkezni.
7 Hirtelen világosság fénylett a börtönben. Megjelent az Úr egyik angyala, oldalba lökte Pétert, és felébresztette: „Kelj fel gyorsan!” Ekkor a láncok leestek Péter kezéről.
8 „Öltözz fel, és vedd fel a sarudat is! Vedd magadra a köpenyed, és gyere utánam!”—mondta az angyal.
9 Péter felöltözött, és követte az angyalt, de nem tudta, hogy amit az angyal tesz, az valóság. Azt gondolta, hogy csak látomást lát.
10 Elmentek az első, majd a második őrség mellett is. Amikor elérkeztek a vaskapuhoz, amely a városba vezet, a kapu magától kinyílt előttük. Így az utcára jutottak. Egy darabig együtt mentek, majd az angyal hirtelen eltűnt.
11 Péter csak ekkor értette meg, mi történt vele. Ezt mondta: „Most már igazán látom, az Úr értem küldte angyalát, hogy kiszabadítson Heródes hatalmából. A zsidók rosszat akartak nekem, és remélték, hogy az meg is fog történni. De Isten ezektől is megszabadított.”