1 Volt egy Anániás nevű férfi, aki feleségével, Szafirával együtt eladta egyik földbirtokát.
2 Az érte kapott pénz egy részét megtartotta magának, és ezt a felesége is tudta. A másik részt pedig elvitte, és átadta az apostoloknak.
3 Péter azonban ezt mondta neki: „Anániás, miért engedted, hogy a Sátán betöltse a szívedet? A Szent Szellemnek hazudtál! Félretettél magadnak a pénzből, amit az eladott földért kaptál!
4 Hát nem a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte kaptál? Miért tervezted ezt? Amit tettél, azzal Istennek hazudtál, nem embereknek!”
5 Amikor ezt Anániás meghallotta, azonnal összeesett és meghalt. Akik csak hallották ezt az esetet, mind nagyon félni kezdtek.
6 Majd a fiatalok betakarták a holttestet, kivitték és eltemették.
7 Körülbelül három óra múlva odament Anániás felesége is, aki még nem tudta, mi történt.
8 Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyi pénzért adtátok el azt a földet?”„Igen, ennyiért”—válaszolta az asszony.
9 Péter ezt mondta neki: „Miért egyeztetek meg a férjeddel abban, hogy próbára teszitek az Úr Szellemét? Nézz oda! Ott jönnek, akik épp az előbb temették el a férjedet, és téged is kivisznek innen!”
10 Ebben a pillanatban az asszony is holtan esett össze Péter lába előtt. Amikor a fiatalok bejöttek és látták, hogy meghalt, őt is kivitték, és a férje mellé temették.
11 Ezért nagy félelem fogta el az egész gyülekezetet, és mindazokat, akik meghallották, mi történt Ananiással és a feleségével.
12 Az apostolok sok jelet és csodát tettek a nép között. Mindannyian egy szívvel-lélekkel együtt voltak a Templom területén, a Salamon oszlopcsarnokában.
13 Akik nem hittek Jézusban, azok nem mertek hozzájuk csatlakozni, de az egész nép nagyra becsülte és dicsérte a hívőket.
14 Egyre többen hittek az Úrban, és csatlakoztak hozzájuk, férfiak és nők egyaránt.
15 Az utcára vitték betegeiket, ágyakra és matracokra fektették őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érintse a betegeket.
16 A Jeruzsálem környéki városokból és falvakból is sokan összegyűltek, elhozták a betegeiket és a gonosz szellemek miatt szenvedőket, és mindezek meggyógyultak.
17 A főpap azonban féltékeny lett, és vele együtt mindazok, akik az ő pártján voltak, azaz a szadduceusok csoportja.
18 Elfogták az apostolokat, és a városi börtönbe zárták őket.
19 De az Úr egyik angyala éjjel kinyitotta a börtönajtókat, kivezette őket, és azt mondta:
20 „Menjetek, álljatok fel a Templom udvarában, és mondjatok el az embereknek mindent a Jézusban való új életről!”
21 Az apostolok engedelmeskedtek, és már hajnalban a Templom udvarába mentek, ahol tanítani kezdték az embereket.Amikor a főpap megérkezett a kíséretével, összehívta a Főtanácsot, és Izráel vezetőit. Majd őröket küldött a börtönbe, hogy hozzák eléjük az apostolokat.
22 Az őrök oda is mentek, de nem találták őket. Visszamentek a Főtanácshoz és ezt mondták:
23 „A börtönt jól bezárva találtuk, és az őrök is az ajtók előtt álltak. De mikor bementünk, senki sem volt odabent.”
24 A templomőrség kapitánya és a főpapok zavarba jöttek, és azon gondolkodtak, hogy vajon mi történhetett.
25 Ekkor belépett valaki, és ezt mondta: „Azok a férfiak, akiket börtönbe zártatok, a Templom udvarában tanítják a népet!”
26 Ekkor a kapitány az őrökkel együtt odament, és elhozták az apostolokat, erőszak nélkül. Nem bántották őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezik a katonákat.
27 Bevitték, és a Főtanács elé állították az apostolokat. A főpap pedig ezt mondta nekik:
28 „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy erről az emberről tanítsatok. Ennek ellenére egész Jeruzsálemet betöltöttétek a tanításotokkal, és minket akartok felelőssé tenni annak az embernek a haláláért!”
29 Erre Péter a többi apostollal együtt így válaszolt: „Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek!
30 Ősapáink Istene feltámasztotta a halálból Jézust, akit ti keresztre feszítve megöltetek.
31 Isten ezt a Jézust felemelte, és a jobb oldalára ültette. Fejedelemmé és Megváltóvá tette őt, hogy általa Izráel gondolkozását és életét megváltoztassa, és bűneit megbocsássa.
32 Mi tanúi vagyunk ennek. Erről tanúskodik a Szent Szellem is, akit Isten mindazoknak ad, akik engedelmeskednek neki.”
33 Ezt hallva a zsidó vezetők meghallották, nagyon megharagudtak az apostolokra, és meg akarták őket ölni.
34 Ekkor azonban felállt a Főtanács egyik tagja, akit mindenki tisztelt. Gamáliélnek hívták, a Törvény tanítója és farizeus volt. Megparancsolta, hogy egy időre vigyék ki az apostolokat.
35 Majd ezt mondta: „Izráeli férfiak, vigyázzatok, hogy mit akartok tenni ezekkel a férfiakkal!
36 Emlékezzetek Teudásra, aki nemrégiben tűnt fel! Nagynak tartotta magát, követték is vagy négyszázan. Majd amikor Teudást megölték, a követői szétszóródtak, és az egész ügynek vége lett.
37 Utána a népszámlálás idején felkelt a galileai Júdás. Néhányan követték, de őt is megölték, és követői szétszóródtak.
38 Ezért azt tanácsolom, hogy ne avatkozzatok bele ebbe a dologba! Hagyjátok békén őket! Mert ha a tervük és munkájuk emberektől származik, akkor úgysem fog sikerülni.
39 Ha viszont ez az egész Istentől van, akkor nem tudjátok megállítani őket. Sőt, még az is kiderülhet, hogy Isten ellen harcoltok.”Gamáliél tanácsát mindenki elfogadta.
40 Akkor behívatták az apostolokat, majd elrendelték, hogy korbácsolják meg őket. Azután ismét megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek Jézus nevében, végül elengedték őket.
41 Az apostolok nagy örömmel mentek ki a Főtanács elől. Annak örültek, hogy Jézusért szenvedtek. Ezt nem szégyennek, hanem dicsőségnek tartották.
42 De a tiltás ellenére továbbra is naponta tanítottak a Templomban és az otthonokban: mindenkinek hirdették az örömhírt, hogy Jézus a Krisztus.