1 Agrippa ekkor Pálhoz fordult: „Most elmondhatod, mivel védekezel.”Pál ekkor kinyújtotta a karját, és belekezdett védőbeszédébe:
2 „Agrippa király, szerencsésnek tartom magamat, amiért ma előtted védekezhetek. Válaszolni fogok azokra, amikkel a zsidók vezetői vádolnak.
3 Tudom, hogy te jól ismered a zsidó szokásokat, és a vitás kérdéseket. Ezért kérlek, hallgass meg türelemmel!
4 Minden zsidó tudja, hogyan éltem gyermekkoromtól fogva a saját városomban és Jeruzsálemben.
5 Régóta ismernek, ezért ha akarják, bizonyíthatják, hogy én a zsidó vallás legszigorúbb csoportjának voltam a tagja. A farizeusok közé tartoztam.
6 Most is azért állok itt, és azért vádolnak engem, mert hiszek abban, amit Isten ígért őseinknek, és várom annak beteljesülését.
7 Ugyanezt várja népünk tizenkét törzse is. Azt remélik, hogy el is érik ezt, azzal hogy éjjel-nappal buzgón szolgálják Istent. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, ó, király!
8 Miért nem tudjátok elhinni, hogy Isten feltámasztja a halottakat?
9 Amikor még farizeus voltam, én is azt gondoltam, hogy amit csak tudok, mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen.
10 Jeruzsálemben valóban sok mindent tettem a Jézusban hívő zsidók ellen. A főpapoktól engedélyt kaptam, hogy ezek közül sokat börtönbe zárjak, és arra szavaztam, hogy ítéljék halálra őket.
11 A zsinagógákban is gyakran megbüntettem ezeket a hívőket, és próbáltam őket arra kényszeríteni, hogy gonosz dolgokat mondjanak Jézusról. Annyira haragudtam rájuk, hogy más városokba is elmentem, hogy ott is üldözzem őket.”
12 „Egy ilyen alkalommal éppen úton voltam Damaszkusz felé, ahová a jeruzsálemi főpapok küldtek.
13 Egyszer csak dél tájban, az égből a napnál is fényesebb világosság ragyogott rám, és körülvett engem meg a kísérőimet.
14 Mindannyian leestünk a földre, én pedig hallottam, hogy valaki így szólt hozzám héber nyelven: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ezzel csak magadnak okozol fájdalmat!«
15 Ekkor én megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Az Úr így válaszolt: »Én vagyok Jézus, akit üldözöl.
16 De most állj fel! Azért jöttem hozzád, mert kiválasztottalak, hogy a szolgám legyél. Azt akarom, hogy mondd el az embereknek, amit ma láttál, és amit majd ezután mutatok neked.
17 Megvédelek téged a saját népedtől és a nem zsidóktól is, akikhez küldelek.
18 Azért küldelek hozzájuk, hogy nyisd meg a szemüket, hozd ki őket a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából Istenhez. Akkor Isten megbocsátja a bűneiket, és megkapják a helyüket azok között, akik a bennem való hitük által Isten szent népévé lettek.«”
19 „Agrippa király, miután láttam ezt a mennyei látomást, engedelmeskedtem.
20 Először Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben és egész Júdeában mindenhol hirdettem a zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és az életüket. Sürgettem őket, hogy forduljanak Istenhez. Biztattam őket, hogy éljenek úgy, hogy a tetteik bizonyítsák a szívük megváltozását.
21 Ezért fogtak el engem a zsidók, amikor a Templomban voltam, és ezért akartak megölni.
22 Isten azonban mind a mai napig megsegített. Ezért állok itt ma is előttetek, és tanúskodom ezekről a dolgokról mindenkinek, közönséges embereknek és hatalmasoknak egyaránt. Csak ugyanazt mondom, amit már Mózes és a próféták is előre megmondtak, hogy meg fog történni.
23 Megmondták, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül. Azt is megmondták, hogy a Krisztus hoz majd világosságot a zsidóknak és a nem zsidóknak is.”
24 Amikor Pál ezt mondta a saját védelmében, Fesztusz hangosan felkiáltott: „Pál, te megőrültél! A sok tanulás megzavarta az eszedet.”
25 „Nem vagyok őrült, tisztelt Fesztusz, hiszen amit mondok, igaz, és mindezt komolyan gondolom” — válaszolta Pál.
26 „Agrippa király tudja, miről van szó, előtte nyíltan beszélhetek. Biztos vagyok benne, hogy ő mindezeket ismeri, hiszen nem titokban történtek ezek a dolgok.
27 Agrippa király, hiszel-e abban, amit a próféták írtak? Tudom, hogy hiszel!”
28 Ekkor Agrippa ezt mondta Pálnak: „még egy kis erőfeszítés, és engem is rábeszélsz, hogy keresztény legyek.”
29 Pál így felelt: „Nem az számít, hogy kis vagy nagy erőfeszítéssel, de arra kérem Istent, hogy te is, Agrippa király, meg mind a többiek is, akik ma hallgattok, legyetek hozzám hasonlóak, ezeket a láncokat kivéve.”
30 Ekkor Agrippa király, Fesztusz, a helytartó, Bereniké és a többiek is mind felálltak, és kimentek a teremből.
31 Közben beszélgettek egymás között: „Ez a férfi semmi olyat nem tett, amivel halálbüntetést vagy börtönt érdemelne.”
32 Agrippa ezt mondta Fesztusznak: „Akár szabadon is engedhetnénk ezt a Pált, ha nem mondta volna, hogy a császárhoz akar menni.”