1 Miután mindannyian kimenekültünk a vízből, megtudtuk, hogy Málta szigetére kerültünk.
2 Az ott lakók nagyon kedvesek voltak hozzánk. Tüzet raktak, és mindannyiunkat befogadtak, mert esni kezdett az eső, és hideg volt.
3 Pál is fölszedett egy csomó ágat, és a tűzre dobta. Az ágak közül előbújt egy mérges kígyó és a kezébe harapott.
4 Amikor a szigeten lakók látták, hogy Pál kezén ott csüng a kígyó, azt mondták egymás között: „Ez biztosan gyilkos lehet. A tengerből ugyan megmenekült, de az isteni igazság nem engedte, hogy éljen.”
5 Pál azonban lerázta magáról a kígyót a tűzbe, és semmi baja nem lett.
6 Az emberek arra számítottak, hogy Pál teste feldagad, vagy pedig hirtelen holtan esik össze. Hosszú ideig vártak, de semmi baja nem történt. Ezért mást gondoltak, és azt mondták, hogy Pál biztosan valami isten lehet.
7 A sziget főemberének, Publiusznak, nem messze volt a birtoka, és meghívott bennünket a házába. Ott három napon át nagy szeretettel látott bennünket vendégül.
8 Publiusz apja betegen feküdt, mert lázban és vérhasban szenvedett. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.
9 Miután ez történt, a szigetről a többi beteg is eljött Pálhoz, és meggyógyultak.
10-11 Sok ajándékot kaptunk tőlük. Így fejezték ki a tiszteletüket irántunk. Amikor ismét hajóra szálltunk, mindenfélét adtak, amire szükségünk volt.Három hónappal később felszálltunk egy alexandriai hajóra, amely a szigeten várta, hogy elmúljon a tél. A hajó címere az alexandriai iker-isteneket ábrázolta.
12 Megérkeztünk Szirakuzába, és ott töltöttünk három napot.
13 Onnan továbbhajóztunk, és Régiumban kötöttünk ki. Másnap déli szél fújt, így továbbindultunk. Két nap alatt eljutottunk Puteoliba.
14 Itt találkoztunk néhány testvérrel, akik megkértek, hogy maradjunk velük hét napig.Végül megérkeztünk Rómába.
15 A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig és a Három Vendégfogadóig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és sokkal bátrabb lett.
16 Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy egyedül lakjon. Csak az a katona lakott vele, aki őrizte.
17 Három nappal később Pál magához hívta a Rómában lakó zsidók vezetőit. Amikor összegyűltek, ezt mondta: „Testvéreim, annak ellenére, hogy semmi rosszat nem tettem népünk vagy atyáink szokásai ellen, Jeruzsálemben mégis fogolyként adtak át a rómaiaknak.
18 Miután a rómaiak kihallgattak, szabadon akartak engedni, mert semmi halálbüntetést érdemlő bűnt nem találtak bennem.
19 De a zsidók nem akarták, hogy a rómaiak elengedjenek. Emiatt kénytelen voltam azt kérni, hogy a császár ítéljen az ügyemben. De nem azért tettem ezt, mintha valamivel vádolni akarnám népemet.
20 Ezért kértem, hogy jöjjetek hozzám, és beszélhessek veletek. Mert Izráel reménysége miatt viselem ezeket a láncokat.”
21 A zsidó vezetők erre azt válaszolták Pálnak: „Mi nem kaptunk rólad semmiféle levelet Júdeából, és az onnan jött testvérek sem hoztak híreket, és nem mondtak rosszat rólad.
22 Ezért szeretnénk most tőled hallani, hogyan gondolkozol, és mit hiszel. De azt tudjuk, hogy ezzel a csoporttal, vagyis Jézus tanítványaival mindenhol ellenkeznek.”
23 Meg is egyeztek, hogy egy bizonyos napon újra visszajönnek. Azon a napon még többen eljöttek Pálhoz, ő pedig reggeltől estig magyarázott nekik, és tanította őket Isten királyi uralmáról. Mózes Törvénye és a próféták írásai alapján próbálta meggyőzni őket Jézusról.
24 Néhányan közülük elfogadták, hogy amit Pál mond, az igaz. A többiek azonban nem hittek.
25 Egymás között vitatkozva éppen el akartak menni, amikor Pál még valamit mondott nekik: „Milyen igaza volt a Szent Szellemnek, amikor Ézsaiás prófétán keresztül így szólt őseinkhez:
26 »Menj ehhez a néphez, és mondd meg nekik:csak hallgattok, és hallgattok,de nem fogtok megérteni semmit,csak néztek, és néztek,de nem láttok meg semmit.
27 Mert megkeményedett e nép szíve,nehezen hallanak fülükkel, és becsukták szemüket.Azért történt így, hogy ne lássanak szemükkel,ne halljanak fülükkel, ne értsenek szívükkel,ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam őket.« Ézs 6:9-10
28 Ezért tudjátok meg, hogy Isten a nem zsidóknak küldte el a szabadulás üzenetét, és ők bizony majd meg is hallgatják”
30 Ezután Pál még két éven keresztül ott maradt abban a lakásban, aminek ő fizette a lakbérét, és szívesen látta mindazokat, akik meglátogatták.
31 Bátran beszélt nekik Isten királyi uralmáról, és tanított az Úr Jézusról. Senki nem akadályozta őt ebben.