1 Miután elbúcsúztunk a vezetőktől, útra keltünk, és egyenesen Kószba hajóztunk. Másnap Rodoszba érkeztünk, onnan Patarába indultunk.
2 Itt találtunk egy másik hajót, amely Föníciába tartott. Erre felszálltunk, és útnak indultunk.
3 Miután megláttuk Ciprust, és bal kéz felől elhajóztunk mellette, Szíria felé indultunk, és Tírusz városában kötöttünk ki. Itt a hajóból partra tették a rakományt.
4 Tíruszban megkerestük Jézus tanítványait, és hét napig velük maradtunk. A testvérek a Szent Szellem által azt mondták Pálnak, hogy ne folytassa útját Jeruzsálembe.
5 Amikor már letelt az időnk, mégis kimentünk a tengerpartra, hogy folytassuk az utunkat. Az egész gyülekezet, az asszonyokkal és gyerekekkel együtt, kikísért bennünket a városon kívül, egészen a tengerig. A parton letérdeltünk, és imádkoztunk,
6 majd elbúcsúztunk egymástól. Mi hajóra szálltunk, ők pedig hazamentek.
7 Tíruszból továbbhajózva Ptolemaiszban kötöttünk ki. Itt is üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.
8 Másnap tovább indultunk, és megérkeztünk Cézárea városába. Itt Fülöp házához mentünk, és nála maradtunk. Fülöpnek az volt a feladata, hogy az örömhírt hirdesse. Ő volt az egyik a hét segítő testvér közül.
9 Négy leánya volt, akik prófétáltak. Ezek a leányok még nem mentek férjhez.
10 Néhány napja már ott voltunk, amikor egy Agabosz nevű próféta érkezett Júdeából.
11 Odajött hozzánk, elvette Pál övét, összekötözte vele a saját kezét és lábát, majd ezt mondta: „A Szent Szellem azt mondja, hogy ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és átadják őt a nem zsidóknak.”
12 Amikor ezt hallottuk, mi is, meg a többiek is kérlelni kezdtük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13 Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne szaggassátok a szívemet, hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”
14 Mivel nem hagyta, hogy lebeszéljük, nem is próbálkoztunk tovább, hanem azt mondtuk: „Legyen úgy, ahogy az Úr akarja!”
15 Néhány nap múlva felkészültünk, és elindultunk Jeruzsálembe.
16 A cézáreai tanítványok közül is velünk jöttek néhányan. Elvezettek bennünket a ciprusi Mnázón házához, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Nála laktunk egy ideig.
17 Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek örömmel fogadtak bennünket.
18 Másnap Pál is eljött velünk, meglátogatta Jakabot és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőit, akik mind együtt voltak.
19 Pál köszöntötte őket, elmondta nekik, hogy mi mindent tett Isten az ő szolgálatán keresztül a nem zsidó népek között.
20 Ekkor a jeruzsálemi testvérek dicsérték Istent, és azt mondták Pálnak: „Testvér, látod ezt a sok ezer zsidót, akik hisznek Jézusban, és ugyanakkor a Mózes Törvényének is buzgón engedelmeskednek?
21 Ezek hallottak rólad, és úgy tudják, hogy azt tanítod az idegen országokban élő zsidóknak, hogy hagyják el Mózes Törvényét: ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a szokásainkat.
22 Most mit tegyünk?! A zsidó hívők biztosan megtudják, hogy ide jöttél.
23 Tedd meg, amit mondunk neked! Van közöttünk négy férfi, akik ígéretet tettek Istennek.
24 Vidd őket magaddal, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, és fizesd ki a költségeiket, hogy lenyírassák a hajukat! Így mindenki meg fogja tudni, hogy nem igaz, amit rólad hallottak, és hogy te magad is úgy élsz, hogy a Törvény parancsainak engedelmeskedsz.
25 Ami a nem zsidó hívőket illeti, nekik írtunk egy levelet, hogy»ne egyenek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel,ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt,se olyan húst, amelyben benne maradt a vér, ésne kövessenek el semmilyen szexuális bűnt«”.
26 Pál tehát csatlakozott ahhoz a négy férfihoz, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást. Azután elment a Templomba és bejelentette, hogy mikor jár le a tisztulásuk ideje, hogy mikorra készítsék el értük az áldozatot.
27 Amikor a hét nap már majdnem letelt, néhány Ázsiából jött zsidó meglátta Pált a Templomban. Ezek az ázsiaiak Pál ellen uszították az embereket, akik erőszakkal megragadták őt, és közben azt kiáltozták:
28 „Izráeli férfiak, segítsetek! Ez a férfi népünk, Törvényünk és szent Templomunk ellen tanít minden városban mindenkit! Ráadásul most még nem zsidókat is behozott a Templom területére, és ezzel bemocskolta ezt a szent helyet!”
29 Ezt azért mondták, mert előzőleg látták Pált és Trofimoszt a városban. Trofimosz Efezusból jött, és görög volt. A zsidók azt hitték, hogy Pál bevitte őt a Templom területére.
30 Az emberek emiatt nagyon dühösek lettek. Az egész városból mindenki a Templom udvarába rohant, erőszakkal megragadták Pált, kivonszolták onnan, a kapukat pedig azonnal bezárták.
31 A feldühödött tömeg meg akarta ölni Pált. Közben valaki szólt a római katonák parancsnokának, hogy egész Jeruzsálemben zűrzavar uralkodik.
32 A parancsnok azonnal hívta a tisztjeit és a katonáit, és ezekkel együtt odarohant, ahol Pál volt. Amikor az emberek meglátták a parancsnokot és a katonákat, elengedték Pált, és nem verték tovább.
33 A parancsnok letartóztatta Pált, és megparancsolta katonáinak, hogy két lánccal kötözzék meg. Ezután megkérdezte, hogy kicsoda ez a Pál, és mi rosszat tett.
34 De a sokaság össze-vissza kiabált, és a parancsnok a nagy zűrzavarban nem tudta kideríteni, hogy valójában mi is történt. Ezért megparancsolta, hogy Pált vigyék fel a várba.
35 Amikor a lépcsőkhöz értek, a katonák felvették Pált, és úgy vitték fel a lépcsőn.
36 Így védték meg a dühös tömegtől, amely jött utána, és folyton azt kiáltozta: „Öld meg! Öld meg!”
37 Amikor már éppen be akarták vinni a várba, Pál megkérdezte a parancsnokot „Megengeded, hogy mondjak valamit?”Az így válaszolt: „Tudsz görögül?!
38 Hát nem te vagy az az egyiptomi férfi, aki nemrég lázadást szított, és négyezer gyilkost vezetett a pusztába?”
39 Pál így válaszolt: „Nem, én zsidó vagyok. Tarzuszból, a híres cilíciai városból származom. De kérlek, engedd meg, hogy szólhassak a néphez!”
40 Amikor a parancsnok megengedte, Pál megállt a lépcsőn, és intett a tömegnek. Ekkor mindenki lecsendesedett, Pál pedig héberül szólalt meg. Ezt mondta: