1 Pál és Barnabás Ikóniumban is elment a zsidók zsinagógájába. Ott úgy beszéltek, hogy sok zsidó és görög is hinni kezdett Jézusban.
2 De azok a zsidók, akik nem hittek, a hívők ellen uszították a nem zsidókat.
3 Pál és Barnabás mégis sokáig ott maradt, és bátran beszélt az Úrról és kegyelméről. Az Úr pedig bebizonyította, hogy amit Pálék mondtak, az igaz: jeleket és csodákat tett az apostolok által.
4 A város lakói emiatt két csoportra váltak szét. Az egyik csoport a zsidók mellett volt, a másik az apostolok mellett.
5 Az a csoport, amelyik Pálék ellen volt, zsidókból és nem zsidókból, meg a vezetőikből állt. Ezek meg akarták verni az apostolokat, sőt kövekkel halálra akarták dobálni őket.
6 Amikor Pál és Barnabás ezt megtudták, elmenekültek a városból. Elmentek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és azoknak a városoknak a környékére.
7 Ott is hirdették az örömhírt.
8 Élt Lisztrában egy ember, aki születésétől fogva béna volt. Soha életében nem tudott járni.
9 Ott ült a földön, és a többiekkel együtt hallgatta Pál beszédét. Egyszer Pál ránézett, és látta, hogy a béna hisz abban, hogy Isten meg tudja gyógyítani.
10 Ekkor Pál hangosan rákiáltott: „Kelj fel, és állj a lábadra!” Ekkor az felugrott, és járni kezdett.
11 Amikor a sokaság látta, hogy Pál mit tett, likaóniai nyelven így kiabáltak: „Az istenek emberi formában lejöttek hozzánk!”
12 Barnabásról azt mondták, hogy ő Zeusz, Pált pedig Hermésznek nevezték, mivel legtöbbször ő beszélt.
13 Zeusz temploma a város közelében volt. Zeusz papja virágokkal díszített bikákat vezetett a város kapujához. Az összegyűlt tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni Pálnak és Barnabásnak.
14 Amikor az apostolok, Pál és Barnabás megértették ezt, megszaggatták ruhájukat, és a tömeg közé futva így kiáltottak:
15 „Miért tesztek ilyet? Nem vagyunk mi istenek, csak ugyanolyan emberek, mint ti! Azért jöttünk, hogy hirdessük nektek az örömhírt, és hogy ezektől az értelmetlen dolgoktól az élő Istenhez forduljatok. Mert ő teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.
16 Isten eddig minden népnek megengedte, hogy a maga útját járja.
17 Mégis bebizonyította, hogy él, mert jól bánt veletek. Ő adott nektek esőt az égből, jó termést és gyümölcsöket a maga idején. Ő adott nektek bőségesen enni, és ő tölti meg lelketeket jókedvvel és örömmel!”
18 De még ezzel is alig tudták az embereket lebeszélni arról, hogy áldozatot mutassanak be nekik.
19 Később azonban a pizidiai Antiókhiából és Ikóniumból átjött néhány zsidó. Addig uszították az embereket Pál ellen, amíg meggyőzték őket. A tömeg nagyon haragudott Pálra, és köveket dobáltak rá. Azt hitték, hogy meg is halt, ezért kivonszolták a városból.
20 De Jézus tanítványai összegyűltek Pál körül, aki felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt továbbment Derbébe.
21 Derbében is hirdették az örömhírt, és ott is sokan Jézus tanítványai lettek. Azután visszatértek Lisztrába, majd Ikóniumba, onnan pedig a pizidiai Antiókhiába.
22 Mindenhol megerősítették az ott lakó tanítványokat, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben. „Sok szenvedésen kell keresztülmennünk, amíg eljutunk Isten Királyságába” - mondták nekik.
23 Pál és Barnabás minden egyes városban kiválasztották a helyi gyülekezet vezetőit, böjtöltek és imádkoztak értük. Az Úr kegyelmére bízták őket, akiben mindannyian hittek.
24 Pizidián át Pamfiliába, majd
25 Pergébe mentek. Itt is hirdették az örömhírt. Azután Attáliába érkeztek, ahol
26 hajóra szálltak. Ezután tértek vissza a szíriai Antiókhiába. Ebből a városból indultak útnak, amikor Isten kegyelmére bízták és kiküldték őket arra a feladatra, amelyet most befejeztek.
27 Amikor megérkeztek, összehívták az egész helyi gyülekezetet. Pál és Barnabás mindenről beszámoltak, amit Isten velük tett. Azt is elmondták, hogy Isten a nem zsidó népek előtt is kinyitotta a kaput, hogy higgyenek Jézusban.
28 Majd hosszú időt töltöttek a tanítványokkal.