6 Azon az éjszakán Péter a börtönben aludt két katona között. Két lánccal volt megkötözve. A börtön kapui előtt is katonák őrködtek. Heródes másnap reggel akart Péter felett ítélkezni.
7 Hirtelen világosság fénylett a börtönben. Megjelent az Úr egyik angyala, oldalba lökte Pétert, és felébresztette: „Kelj fel gyorsan!” Ekkor a láncok leestek Péter kezéről.
8 „Öltözz fel, és vedd fel a sarudat is! Vedd magadra a köpenyed, és gyere utánam!”—mondta az angyal.
9 Péter felöltözött, és követte az angyalt, de nem tudta, hogy amit az angyal tesz, az valóság. Azt gondolta, hogy csak látomást lát.
10 Elmentek az első, majd a második őrség mellett is. Amikor elérkeztek a vaskapuhoz, amely a városba vezet, a kapu magától kinyílt előttük. Így az utcára jutottak. Egy darabig együtt mentek, majd az angyal hirtelen eltűnt.
11 Péter csak ekkor értette meg, mi történt vele. Ezt mondta: „Most már igazán látom, az Úr értem küldte angyalát, hogy kiszabadítson Heródes hatalmából. A zsidók rosszat akartak nekem, és remélték, hogy az meg is fog történni. De Isten ezektől is megszabadított.”
12 Amikor ezt Péter megértette, Mária házához ment, ahol sokan együtt imádkoztak. Mária János anyja volt. Jánost Márknak is hívták.