15 „Miért tesztek ilyet? Nem vagyunk mi istenek, csak ugyanolyan emberek, mint ti! Azért jöttünk, hogy hirdessük nektek az örömhírt, és hogy ezektől az értelmetlen dolgoktól az élő Istenhez forduljatok. Mert ő teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.
16 Isten eddig minden népnek megengedte, hogy a maga útját járja.
17 Mégis bebizonyította, hogy él, mert jól bánt veletek. Ő adott nektek esőt az égből, jó termést és gyümölcsöket a maga idején. Ő adott nektek bőségesen enni, és ő tölti meg lelketeket jókedvvel és örömmel!”
18 De még ezzel is alig tudták az embereket lebeszélni arról, hogy áldozatot mutassanak be nekik.
19 Később azonban a pizidiai Antiókhiából és Ikóniumból átjött néhány zsidó. Addig uszították az embereket Pál ellen, amíg meggyőzték őket. A tömeg nagyon haragudott Pálra, és köveket dobáltak rá. Azt hitték, hogy meg is halt, ezért kivonszolták a városból.
20 De Jézus tanítványai összegyűltek Pál körül, aki felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt továbbment Derbébe.
21 Derbében is hirdették az örömhírt, és ott is sokan Jézus tanítványai lettek. Azután visszatértek Lisztrába, majd Ikóniumba, onnan pedig a pizidiai Antiókhiába.