4 Pál minden szombaton vitatkozott a zsinagógában a zsidókkal és a görögökkel. Azt akarta, hogy ők is higgyenek Jézusban.
5 Ezután Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából. Ettől kezdve Pál minden idejét arra fordította, hogy a zsidóknak bebizonyítsa: Jézus a Krisztus.
6 A zsidók azonban nem hittek neki. Ellenkeztek Pállal, átkozták és káromkodtak. Ekkor Pál lerázta ruhájáról a port, és azt mondta nekik: „Ha nem fogtok megmenekülni, arról csak ti tehettek! Az én lelkiismeretem tiszta, mert mindent megtettem, hogy megmentselek titeket. Mostantól kezdve a nem zsidókhoz megyek.”
7 Ott is hagyta őket, és Titiusz Jusztusz házába költözött, aki az igaz Istent imádta, és a zsinagóga mellett lakott.
8 Kriszpusz, a zsinagóga vezetője egész családjával együtt mégis hitt az Úrban. Korinthusban még sokan mások is hallották Pál beszédét, és hittek Jézusban. Ezek mind bemerítkeztek.
9 Egyik éjjel Pál álmot látott. Az Úr így szólt hozzá ebben az álomban: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el,
10 mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni, vagy bántani téged. Népem közül sokan laknak ebben a városban.”