2 Amikor az emberek meghallották, hogy az ő nyelvükön beszél, egészen lecsendesedtek. Pál ekkor így folytatta:
3 „Én magam is zsidó vagyok. A cilíciai Tarzuszban születtem, de Jeruzsálemben nevelkedtem. Gamáliél tanítványa voltam, aki gondosan megtanított mindenre atyáink Törvénye szerint. Ugyanúgy szenvedélyesen lelkesedtem Istenért, mint most ti,
4 és üldöztem azokat, akik az ÚR Útját követték. Elfogtam, és börtönbe zártam őket, és voltak, akiket meg is öltek közülük, férfiakat és nőket is.
5 A főpap és az idősebb vezetők tanácsa bizonyíthatja, hogy ez így történt. Tőlük kaptam azokat a leveleket is, amelyek damaszkuszi testvéreinkhez szóltak. Én magam azért mentem Damaszkuszba ezekkel a levelekkel, hogy ott is elfogjam Jézus tanítványait. Megkötözve akartam visszavinni őket Jeruzsálembe, hogy börtönbe kerüljenek, és megbüntessék őket.”
6 „De útban Damaszkusz felé valami történt velem. Körülbelül dél lehetett. Már közeledtem Damaszkusz városához, amikor hirtelen vakító fényesség vett körül, amely az égből világított rám.
7 Leestem a földre, és egy hangot hallottam. Azt mondta: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«
8 Megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Ő így válaszolt: »Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.«