20 Amikor Istvánt megölték, aki rólad tanúskodott és beszélt az embereknek, én is ott álltam, és helyeseltem, hogy megöljék. Sőt, őriztem is azoknak a ruháit, akik megölték Istvánt.«
21 De Jézus azt válaszolta: »Most indulj el! Messzire küldelek téged, a nem zsidó népekhez.«”
22 Az összegyűltek eddig csendben hallgatták Pált, de mikor ezt mondta, elkezdtek kiabálni: „Öld meg! Öld meg! Az ilyen embernek nem szabad élnie!”
23 Felsőruháikat eldobálták, ordítoztak, és port szórtak a levegőbe.
24 A parancsnok ekkor mondta a katonáknak, hogy Pált vigyék be a várba, és korbácsolják meg. Azt akarta, hogy Pál mondja meg, miért kiabáltak rá ilyen haragosan.
25 Amikor Pált megkötözték, hogy előkészítsék a megkorbácsoláshoz, ő megkérdezte az ott álló századostól: „Szabad-e nektek egy római állampolgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?”
26 Ekkor a százados a parancsnokhoz sietett, és azt mondta neki: „Vigyázz, mit teszel, mert ez a férfi római állampolgár!”