19 Ezeknek az ázsiai zsidóknak kellett volna idejönniük, és Félix, előtted kellett volna elmondaniuk, hogy mivel vádolnak engem.
20 Vagy mondják el ezek, akik Jeruzsálemből jöttek, hogy mi rosszat találtak bennem, amikor a Főtanács előtt álltam.
21 Csak azért vádolhatnak, amit akkor kiáltottam: »azért állok itt előttetek, mert hiszek a halottak feltámadásában.«”
22 Ekkor megszólalt Félix kormányzó, aki már korábban is jól ismerte Jézus Útjának követőit: „Majd amikor eljön Liziász parancsnok, akkor döntök az ügyedben.” Ezzel befejezte a vádlók és Pál meghallgatását.
23 A századosnak megparancsolta, hogy őrizzék Pált, de ne túl szigorúan, a barátainak pedig engedjék meg, hogy behozzák a börtönbe, amire Pálnak szüksége van.
24 Néhány nap múlva Félix kormányzó újra eljött a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó volt. Félix parancsolta, hogy hozzák elé Pált, és meghallgatta, amit a Krisztus Jézusban való hitről mondott.
25 De mikor Pál az Isten akarata szerint való életről, a magunk megfegyelmezéséről, és a közeledő ítéletről kezdett beszélni, Félix megijedt, és azt mondta: „Most menj el, de ha ráérek, majd újra hívatlak.”